BE 2021.03.25.

Hajlékony rézkilincs teszi tenyerét a vörös ajtókeretre.
Lépdel lassan befelé, ha az út nyílik neki.
Bent várja a zár, félénken, szégyenlősen remegve.
Kulcsát odaadta, mit most öt pár rézujjbegy hevít.

Felkattan a puha szerkezet.
Kapcsolódik a kilincs és a zár.
A kulcs útja a zárba vezet.
A kilincs mögött halkan ajtót tár.

Dobogó ösvényen halad.
Lépcsőzik a pincébe borért.
Útjában simítva függönyt, tapintva falat.
Jártában vákuummal fest portrét.

Ahogy jut egyre lejjebb,
Az egyik lépcsőfokon kibicsaklik lába.
A kulcs foka ez, melynek lapja ferde
Nem szégyenkezik, hisz senki se látta.

Tipeg tovább lassan lába elé nézve.
Emelkedik az út, kifulladva ér a selyemdomb csúcsára.
Nektárt termő bimbós virág vár ott kikeltére.
A kilincs forrón körbeöleli, így vált a növényke keményszálú vörös gúnyára.

Az út lassan folytatódik.
Szomját oltva leballag a domboldalon.
A lélek kamrája mellett halad, odabent vér mozgolódik.
Hallgatná a lüktetést, de kevés az idő, hogy maradjon.

Húslantnak csont húrjait pengeti.
Fúvós hangszer ez, magasan nyögi dallamait.
Önnön tüdejében az izzadt levegőt kergeti.
A bús napnak csak a hajnala víg.

Kiirtott erdőn halad félve.
Minden csonk egy-egy libabőr.
Mintha a föld átlökne a télbe.
Hamvas, havas talajon remegés az őr.

Máris a pincének ajtaja előtt áll.
Tüzel a keret, a félfa, enyhe borostyán nőtt köré.
Forró a kilincs is, nyílik a zár
S belép a langyos, nyirkos falak közé.

Körbe tekint, forgatja fejét, lábujjhegyre állogat.
Beljebb megy, talán többet lát úgy…
Nem találja, amit kutat.
Egyik polcról a másikra átnyúl.

Hirtelen megzavarják békéjét.
A magasban kirobban az ajtó.
Rohan, fut vissza, kutatni kedvesét.
Megtalálja, nekiesik.Nem hall, nem lát a vakító szívi zajtól.

A pince ajtaját felelőtlen nyitva hagyja.
Az ajtó zárrá változik.
Szerető kulcsa tör be rajta.
Kilincs a zárban, zárban a kulcs, az idő elkárhozik.

A kulcs leveri a bort, szilánkja vág.
Két szív szeretete egymásba csöppen.
Szagattva bőrt a csonton át.
A fájdalom nem gyötör már közben.

Az ajtó küszöbén folyik végig az életétő nedv, mikor a kulcs távozik.
A kilincs a zárat lassan átkarolja.
Majd kilépve ajtaján saját zugába kárhozik.
A szív aranyszínű folyadéka közöttünk ragyog, arcodra fénylő fátylat ontva.

Oszd meg velünk véleményed!

%d bloggers like this: