Peter Balog 2021.06.01.

Ezek a covidos idők meglepő és kicsit ijesztő eseményeket szültek. Ilyenek voltak a néző nélküli focimeccsek, a vízipisztolyos keresztelők vagy az érettségi utáni szalagavató.
Csendesen kezdődött, elkezdtek szállingózni a 11.-esek, mi, szervezők pedig elkezdtük felrakni a hangfalakat. Szétpakoltuk a székeket – szigorúan másfél méterre –, gyorsan végimentünk még egyszer, utoljára a szövegeken, és vártuk a szülőket.

4 órakor elkezdődött az esemény, és mi is megkaptuk az utasítást: „Maszkot fel!” Megérkeztek végzőseink, mögöttük szüleik, nagyszüleik, libasorban – hiszen muszáj volt megszámolnunk, hogy tényleg négy vendéget hozott-e mindenki. Elég abszurd volt. Ezután mindenki beállt a helyére, és elkezdődött az esemény.
Bevonult a 12. a. Felolvasták a végzősök nevét, feltűzték a szalagjaikat, majd Niki néni szép beszédben búcsúzott diákjaitól. Fura volt látni, hogy ilyen egyszerűen elbúcsúztunk egy osztálytól. A korábbi években ez után következett volna néhány közös emlék, a tanári tánc vagy esetleg egy kisfilm.

A 12. b következett. Bea néni is elbúcsúztatta diákjait. Ünnepélyes volt a hangulat, de hiányzott az esemény bál jellege. Ezért is becéztük magunk közt szalagtűzésnek.
Végül egy közös emléktábla elhelyezésével fejeződött be az esemény.
Az idei, kicsit unorthodox szalagtűzés barátságos és családias hangulatban zajlott. De legalább megtartottuk, és reméljük, emlékezetes marad a 2021-ben végzett évfolyamunknak.

Oszd meg velünk véleményed!

%d bloggers like this: