Balassa Eszter 2022.11.10.

Nem gondoltuk volna, hogy eljön az az idő, amikor a diákok a tanáraikért, és nem ellenük küzdenek. Meglehetősen abszurdnak hat, hogy eljutottunk idáig, mégis megnyugtató a tudat, hogy mi mindent megtennénk értük. Például elfoglaltuk a Margit hidat! Persze nem csak fiatalok voltak jelen, rengeteg felnőtt és kisgyerek is részt vett az október 5-ei tüntetésen, többek között az én családom nagy része. Noha el kell ismernünk, szinte semmiben nem értünk egyet, elképesztő, mennyien össze tudunk fogni a jó ügy érdekében akár egy pillanat alatt. Az országban mindenkinek megvan a saját véleménye, általában mindenkié más, és ezt nem igazán próbáljuk leplezni. De ha küzdeni kell, ha igazságtalanul bánnak valakivel, ha segítségre van szükség, és persze ha nem burkolózunk a tudatba, hogy „minket ez úgysem érint”, annyi mindenre vagyunk képesek. Különösen ebben az ügyben, ami igenis mindenkit érint!

Iskolánk tagjai is tiszteletüket tették azon a szerdán. A Bálint Márton a többi iskola neve között díszelgett a híd betonján. Bár akkor, ott nem láttam ismerős arcokat, tudom, hogy sokan ott voltak. Királyak vagytok! És nagy örömmel tölt el, hogy nálunk is nyíltan kiállnak a tanárokért, hogy ott akarjuk hagyni a nyomunkat. Mindenki nevében köszönöm azoknak, akik elmentek, és azoknak, akik a nevünkben szignózták az aszfaltot!

És ami még fontosabb: köszönjük a tanárainknak! Köszönjük, hogy itt vannak, hogy kitartanak, és hogy ránk is gondolnak. Sőt, néha leginkább ránk gondolnak. Fantasztikus, hogy a szabályokkal dacolva hányan mentek el és álltak ki magukért és értünk a tüntetésen. Nagyon sajnálom, hogy nem láttam őket a helyszínen, de itt elmondanám, hogy rettentően tisztelem őket. Őszintén remélem, hogy érzik, mi is mellettük állunk, és igyekszünk támogatni őket, amennyire lehet.

És hát, hogy is lenne szívem nem megemlíteni a magyarok humorát, ha szánalmasan vicces helyzetekről van szó. Az „Anyám tanár, adakozzatok” felirattól kezdve a „Te szültél már tanárt?”-on keresztül egészen az „ELTE-sznek láb alól”-ig mindent láthattunk. Ezutóbbi már az október 23-ai tüntetésről származik, ami talán még emelkedettebb hangulatban zajlott.

A Műegyetem előtt felállított színpadtól gyakorlatilag a Kálvin térig kígyózott a tömeg, és csak tovább gyarapodott. A számok azt mutatják, hogy a tüntetések nemhogy kihalóban lennének, inkább egyre jobban fellendülnek. Egyes kisebb tűrőképességű, fiatal és kevésbé fiatal rokonaim miatt nem maradhattunk sokáig, de a technika csodáinak köszönhetően hallottuk a beszédeket. Ismét csak felhívnám a figyelmet a tehetségünkre, hogy a legelkeserítőbb helyzeteket viccessé tegyük. Ajánlom mindenkinek meghallgatni!

Budapesten kívül, például Törökbálinton, Érden, még Diósdon is rendeznek kisebb volumenű eseményeket, hogy támogassák a pedagógusokat. Ezekről viszont már egy másik bejegyzésben fogok mesélni.

Álljunk ki a tanáraink mellett!

Hallasd a hangod te is! Írd meg nekünk a véleményed – akkor is ha mást és máshogyan gondolsz a fentiekkel kapcsolatban! Várjuk hozzászólásaitokat!

Leave a comment.

Your email address will not be published. Required fields are marked*